Eltelt egy hét a legutóbbi poszt óta. Ahogy ígértem, érkezik az élménybeszámoló az Orientációs Napokról.

A múltkori bejegyzésemben említettem, mennyire szerettem az Apáczait, milyen nehezen hagytam magam mögött a gimis éveket. Emiatt aztán hétfőn nem az ilyenkor szokásos várakozással, hanem kicsit elszontyolodva léptem be az egyetem (oldalsó) kapuján.

Ez a melankolikus állapot azonban csak pár percig tartott, hiszen az I. emeleti (akadálymentesen megközelíthető) gyakorlóba, az 1-es csoport kijelölt találkahelyére érve rögtön megismerhettem oktatómentorunkat, Klárit. Kicsit később megjöttek a csoporttársak is. Olyan hangulata volt az egésznek, mint egy osztálynak - a jó értelemben :). Ki kell emelnem a 3 fantasztikus diákmentort, Helgát, Beát és Petit is. Nagyon sokat segítettek, törődtek velünk a 3 nap alatt.

A délelőtt játékos ismerkedéssel telt. Közben megkaptuk ELTE ÁJK-s ajándékcsomagjainkat is: póló, toll, jegyzetfüzet, pendrive volt benne. Kiderült, hogy egy csoportnak azonos színű a pólója, így könnyebben felismerjük egymást. A mienk türkizkék - nagyon jól néz ki! :)

Ebédet is kaptunk, amelyet a Corvinus Egyetem menzáján fogyasztottunk el, ahová akadálymentesen be lehet jutni. Ezután visszatértünk az Egyetem térre, majd elindultunk a csoporttal egy vetélkedőre. Ennek során a Belváros olyan helyszíneit kerestük fel, amelyek fontosak az ország igazgatásában - pl. Állami Számvevőszék, Országház stb. Mindegyik állomásnál kaptunk egy-egy ügyességi vagy műveltségi feladatot, amelyet csapatmunkával kellett megoldanunk. Köszönet a szervezőknek, amiért az állomásokat úgy szervezték meg, hogy a mi csoportunknak ne kelljen "tömegközlekedni", minden helyszínre el tudjunk jutni gyalog. A csoporttársak is nagyon rendesek voltak, végig segítettek. Olyan természetesen, kedvesen viselkednek velem, amiről álmodni se mertem!

A napot a "beülés", vagyis iszogatás-beszélgetés zárta a Ferenciek téri Ibolya Presszóban (akadálymentes, ill. 1 kis lépcső van, amin a fiúk felsegítettek). Jót beszélgettünk a csoporttársakkal, és így már az első nap végére ismeretségeket kötöttem. Egyáltalán nem érzem magam elveszettnek, és ez nagyon jó.